Zsolt Sütő: Lélekzet-szútra, fergeteg hava

Lélekzet-szútra, fergeteg hava




Belső Maros

a felszín alatt úszok, lebegek
egybefolyunk, egyirányba -
mikor pedig levegőért felbukok,
ott vár a tökéletes fricska:
érzem, hogy „én vagyok”



Song of the Wandering Sound Healer

minden lélek gyönyörű,
minden pillanatban,
ott, ahol éppen van -
de ahhoz, aki kapcsolódik,
ezerszeresen kapcsolódom -
s ebből új arany születik



A fekvő nyolcas közepe

felém a nőből már csak a férfi árad
kereshetem így hasztalan
a nőt a férfiban



Sapio

minden gondolat gyönyör
ha elég tér van körülötte -
ide két út vezet, egyik a
gondolkodás-csömör



Algoritmus

miből ami születhet
az meg is születik
szürkéből szürke
feketéből fehér és
fehérből fekete




A közép

minden mozgás alapja a mozdulatlan
minden kör alapja a közép-pont -
önvalóm változatlan, nem mozdul -
ez a meghitt, ragyogó fény belülről
folyton szárnyat bont



Egó

nem a szívemet védem
hanem a páncélt körülötte
a szív sebezhetetlen fény



(egysoros)

minden rezdülés boldogság



Képzelet

azzá válok
aminek tartom magam
legbelül – ott, ahol
a legtisztábban látok



A megélt vers

egyetlen vers van - fénye
mindenhová eljut benned
mindent átvilágít s aztán
ha engeded
minden irányba kivetül



Ez nem az a költészet

nem én írom a verset,
hanem a vers engem
hol átbillen a kerék
ott szó és rím serken



Világos van 2.

versek verse, mint
a szerelmek szerelme -
egy vers, amiben az összes
többi versnek helye van -
amiből minden vers fakad
metaköltészet
csordultig telve versiességgel -
vers, mi nem szól másról
mint önmagáról s önmaga
forrárásól – élni érdemes a verset,
írni meg minek – hát ennek,
legfennebb itt, ennek



(egysoros)

sebezhetetlen fény vagyok