Zsolt Sütő: Lélekzet-szútra

Lélekzet-szútra



“És a verseket nem írjuk, hanem éljük.” 
Hamvas Béla


Real poetry is to live a beautiful life.
To live poetry is better than to write it.

Matsuo Basho



"Szép művet végülis nem olyan nehéz létrehozni - szépen élni sokkal nehezebb.
Dj Tertön


"Ilyen ez mindig,
amikor befejezek egy verset.
Nagy-nagy Csend borít el,
s csodálkozom, miért is jutott egyáltalán
az eszembe a nyelvet használni."






Zen Heart

minden tudás ott van benned, 
a csend szívében, vagyis a

szív csendjében



Szeretet

keresd mindenkiben a fényt,
kapcsolódj rá, tiszta forrás, 

minden egyéb ráadás



Élő alkímia

az ólomléggömb 
mosolyteli lélekzetté 

változik



Tátus

világok közt jövök-megyek,
horgony nélkül, s ha nincs benned 

remény, ahova kéred, oda 
ébredek




Lélekzet

tágul a lélek
a csillagokon túlra

majd vissza




Találkozás

hatalmas folyó az élet, 
nézd, hogy árad alattunk, 

a két szív között építi a hidat, 
honnan olvassuk ezt most - 
egy szeretetteli pillanat




A lélek sötét éjszakája

fehérről álmodok, fehérre 
vágyok, s kívül-belül egyre

feketébbé válok 




Egy az út

egy az út, 

és az mindig, ott és 
akkor a leghelyesebb -
a lázadás és az önmegadás
egymásból fakadó varázs




Ars et vita

az ébredés esszenciáját keresem és
sürítem szavakba – 

ez lesz a felébredettség mértéke
a kapcsolódás alapja, s végül 
a mester fő tanítása 




Nap és hold

a napfény mindent kimond
mit még gondolni sem merek - 

a hold meg mindent magába nyel
mit magamból messzire vetek 




Életed

értelme
szenvedésed gyökere

ittléted szíve



(egysorosok)


túl jól élsz ahhoz, hogy felébredj


túl jól élsz ahhoz, hogy pénzed is legyen


mindenki a gyermekem


minden lélekzet imádság



A folyó a tanú

a gyógyuláshoz
a kiapadt forrásból 

kell innod



Élvezetből ébredet

szeretőimnek már sem arcára, 
sem nevére nem emlékszem, 

ha jönnek, a vágyak, biccentek, 
íme még egy átokáldás,
hogy felébredjek




A lélekzet országa

élvezd a lélekzeted 
országát - minden 

egyéb ráadás


Ha mellédobbant


én leszek a napfény és a levegő

körülötted - ott leszek majd a 
lélekzetedben, s ha mellédobbant a 
szíved, én jelzem majd, hogy 
veled vagyok, ne feledd



Alkímia

ez egy ajtó, 
a semmi közepén

nyisd ki, lépj be
lépj át, csukd be -
végre itt vagy




Misztérium

a léleknek nincs neme, 
anyanyelve - a testnek van

- a léleknek nincs szüksége
lélekzetre - a testnek van




Alap

rendszerek 
jönnek-mennek, 

a csend nem mozdul



Zaj

a madarak ugyanúgy 
menekülnek a háború 

mint a tüzijáték elől



Metanoia

ebben a világban mozogsz
de nem itt élsz: a szíved

minden lélekzettel 
a tiszta földre
viszed



Zen Heart

tiszta tükör a tiszta szem - 
ez hozott téged ide, és meglásd,

ez lendít majd tovább -

minél többen néznek bele,
annál tisztább, élesebb,
s körötte az én, 
mindkét oldalon,
egyre kevesebb 



Egy lét van

öregszem, de látom már
az új életet -

lankadatlanul adni és adni

együtt egyre ébredni
- egyetlen szakadatlan lét van - 
ide is, oda is 
ezért születtem és ezért születek -
hiszen ez itt már az az új élet



Hogy szabadon énekelj

előbb teljesen el kell némulnod,
különben nem lesz meg, 

hogy mi az, amit halálod előtt

el kell mondanod



Centroverzió

mindent, aki vagyok,
voltam és leszek,

ide sürítem, itt és most,

ebbe az egyetlen
lélekzetbe



Pánik

ha egy pillanatra minden leáll,
és úgy érzed, semmi sem működik,

figyelj a lélekzetedre,

ahogy az élet áramlik benned,
válj eggyé vele, lazulj bele,
ki, be, ki, be - 
érezni fogod, ahogy az élet áramlik,
és minden újra működik




Gyógyulás

azt könnyen érted, hogy
a zajtól a csendig – de azt is

hallod-e, hogy a csendtől el

egészen a zajig?


A teremtés áradata

bármihez érek
verssé válik

nincs menekvés


Mérték

onnan látod, mennyire felébredett,
hogy mi mindent lát át, és

mennyire tisztán





Szíved

kincsforrás
nem is tudtad

de most már igen






Spiri-egó

nincs az a magasság
amibe ne tudnék belezuhanni

s ott főszent disznóként 

fel s le hemperegni


A szent és a profán

rossz helyen matatsz, ha a szentet
nem a profánban keresed - 

és fordítva




minden út érvényes
minden szerelem lehetséges

minden eszmélet teljes




Istennél játékabb játék

ránk van bízva ez a világ
amíg mindenki mindent 

meg nem tanul




A végső vers

azt a verset keresem,
ahol kiapad a szavak forrása,

s nem kell többé tovább szőve

nekem is szavakban 
verselnem




A tökéletes vers

verssé vált lélekzet
ki, be, ki, be

mindenkiben




Ahogy a lélek ég a testben

fényből szeretni,
nem félelemből, 

és nem vágyból,

itt lenni, most lenni,
ahogy a lélek ég a testben,
csak így érdemes




Nap-ember

ragyogó ágyék, mindent
átégető szívnap, beléd

látó szerelem-tekintet




Szamszára

pénztől pénzig
vágytól vágyig

születéstől születésig

találkozások, tükrök
a teljes visszaolvadásig




Paramánanda

tanuld a csendet, ha a világ
titkait hallanád, ki ne nyisd

a szemed, ha tisztán látnál,

ne mozdulj – így lesz minden
rezzenésből gyönyör, sokkal
több, mint amire valaha is vágytál




A csend titkai

megérkeztél
hallgass mélyen

figyelj ébren míg

a fekete-fehér táj
megtelik színnel
csilingek a csendben




az egónak van 
anyanyelve

nem a léleknek





(egysoros)


a csend szíve, az a szív csendje


(egysoros)

két nap, ha összeér


(egysoros)

két tenger, ha egymáshoz fér


(egysoros)

dúdolva ébredj reggel


(egysoros)

hol van a belső fény forrása



Belső Maros

a felszín alatt úszok, lebegek
egybefolyunk, egyirányba -
mikor pedig levegőért felbukok,
ott vár a tökéletes fricska:
érzem, hogy „én vagyok”



Song of the Wandering Sound Healer

minden lélek gyönyörű,
minden pillanatban,
ott, ahol éppen van -
de ahhoz, aki kapcsolódik,
ezerszeresen kapcsolódom -
s ebből új arany születik



A fekvő nyolcas közepe

felém a nőből már csak a férfi árad
kereshetem így hasztalan
a nőt a férfiban



Sapio

minden gondolat gyönyör
ha elég tér van körülötte -
ide két út vezet, egyik a
gondolkodás-csömör



Algoritmus

miből ami születhet
az meg is születik
szürkéből szürke
feketéből fehér és
fehérből fekete



A közép

minden mozgás alapja a mozdulatlan
minden kör alapja a közép-pont -
önvalóm változatlan, nem mozdul -
ez a meghitt, ragyogó fény belülről
folyton szárnyat bont



Egó

nem a szívemet védem
hanem a páncélt körülötte
a szív sebezhetetlen fény



(egysoros)

minden rezdülés boldogság



Képzelet

azzá válok
aminek tartom magam
legbelül – ott, ahol
a legtisztábban látok



A megélt vers

egyetlen vers van - fénye
mindenhová eljut benned
mindent átvilágít s aztán
ha engeded
minden irányba kivetül



Ez nem az a költészet

nem én írom a verset,
hanem a vers engem
hol átbillen a kerék
ott szó és rím serken



Világos van 2.

versek verse, mint
a szerelmek szerelme -
egy vers, amiben az összes
többi versnek helye van -
amiből minden vers fakad
metaköltészet
csordultig telve versiességgel -
vers, mi nem szól másról
mint önmagáról s önmaga
forrárásól – élni érdemes a verset,
írni meg minek – hát ennek,
legfennebb itt, ennek



(egysoros)

sebezhetetlen fény vagyok



Szív-éhínség

tinder-anyukák és grindr-apukák
4/4-es altató a gyereknek
redbull-zöldség és like-elvonó
mindenek csak szeretnének
és csak szeretnének





A forrás, aki vagy

ez buzog föl belőlem
ha neked nem kell hát
kell majd a zöldnek,
a földnek





Bódhiszattva

ahány ember, annyi nyelv



Nosztalgia

a lélek vágyik vissza az anyagba
azt is meg lehet szeretni
az is ő –



Paramita

hiába látom
ha te nem látod
- a türelem a bejárat



A nő

közelítek, mert csak így érezlek
de ott már a vakfoltodba lépek
s az árnyékodhoz sötétedek





Az alkimista

nap világlik ágyékomban
ragyogó élet kiteljesedőben
nincs az a lélek, kit ne tudnék
örökre megszeretni ebben a
fényesőben





Szabadság

elértem, hogy
senki és semmi vagyok
így aztán pont elég, hogy
csak vagyok





Nap

a szenvedés addig nő
míg megtanulod elviselni
mindenféle kapaszkodó nélkül
a velejébe nézni
rezzenéstelenül megélni




Oroszlán

belehalni a pillanatba 
a végső kényelem - 
a tér befelé is végtelen




Életfogytiglan-remix

Az internet közös.
A laptop nem.




Élet, művészet

előkészítem a véletlent
a többi nem az én dolgom
a világon semmi más dolgom



Élet, művészet 2.

nem erőltetheted
a kegyelem ráadás
teremtsd a teret
ahol megjelenhet



Viață, artă

pregătesc neprevăzutul
restul nu e treaba mea
n-am treabă



Végül a szex

mégsem az érzékek,
hanem az értékek
kielégítése



Szeresd az ellenségeidet

anyám vakfoltja voltam
a világ vakfoltja lettem
vetíthetsz rám mindent
mi nem kell neked
elsötétedik arcod
mikor mégis előlépek
itt állok, másként
nem tehetek



A szív vándorai

szabad madár a ritka lélek
tán ezért is olyan
ritka madár a szabad lélek



Teremtő hangok

a hang a teremtés kezdete,
ott, ahol megjelent minden evilág,
de itt is, ebben a pillanatban,
ahol van a te világod – énekelj hát,
tárd ki szív-virágod,
minden irányba nyíljon,
új világokat teremtsen,
és mindeneket mindenikben
nagylelkűen gyógyítson



Tükör által tisztán

ha tudod milyen szeretni egy nőt,
másként szereted a férfit,
és fordítva



Való élet

áthelyeztem életerő-fókuszomat
a halálra – való felkészülésre –
válaszd az igaz életet



Igaz halál

minden maszk és lánc eltűnik
mikor tisztán látom
ahogy minden lélekzet
hozzád visz közelebb
visszatérek
középre
haza
végre



Hazatérés

újra lélek vagyok végre




Eszmélet

bármibe kapaszkodok, azzá
válok, és tovább zuhanok –
egymásba nyíló világok,
végtelen tükör-virágok




Karma, jóga

ellenállás mindenfelől
teljesen meg kell állnom
itt és most



Vörös és kék

te a tüzet kívánod - én a vizet:
állandó befelé-tűzben égek
izzó tudatalatti óceánban élek
hol  a kék a leghűbb testvére
a vörösnek



Vörös és kék 2.

végtlen tudatalatti óceán
te, és te, és te vagy benne sziget
ki ezt most olvasod
végtelen kék
hatalmas Nap, hatalmas Hold
szigettől szigetig



Akarsz-e játszani

te vagy a tanítvány,
és te vagy a mester,
ez itt az, és az ott ez,
Isten így szereti önmagát



Zaj

ha a király nem tud énekelni
a nép sem tud hallgatni -
ebből tud a zaj megszületni



Minden lénynek

az univerzumnak nincsenek színei
az árnyalatok bennünk élnek
fény a természete minden lénynek



Egysoros, áldozat

életed egyetlen végtelen lélekzet



Húsz év múlva

tudatosan döntöttem,
amikor húszévesen
a lelkemet félretettem, és
az anyagba belemerültem -
csakhogy az, mint idegen testet
magából folyton és folyton
kilökött, mígcsak a földet
meg nem becsültem –
húszévnyi utazás, és íme,
nincs miért más valóságot remélni,
legfeljebb a lélekről tudok
és fogok már csak szólni



Te is, én is

az anyagba merülve úgy látod: alszom
mert más szabályok szerint játszom
de itt és most, ebben a pillanatban
te is ébren vagy, íme, tisztán látom



Paranoia

látom magam hajléktalanként az utcán -
összeakad a tekintetünk, felismersz -
és éppúgy nem kapcsolódunk majd
ott és akkor, mint itt és most



Turba

ezer irányba fordulsz kifelé
ezer vággyal ölelnél, s
ezer késsel ölnél -
krízis-katarzis, személyre szabott
lecke, egymást tisztán látó dimenziók, és
egymásból nyíló ébredés-ablakok
minden tiszta hang torzítva
jó a rossz, és rossz a jó
az élet magva a halál
és fordítva



Ocean of Light

(Meeting Sirio)

I’ve met many faces of love
Endless sea of pleasure and pain
Of the body and the heart –
Is there’ anything left to strain -
Then I had a glimpse of my heart
Through your eyes
Infinite awakening-flowers
Blossoming from each other’s sight
We’re all light, and this is our nature
Endless ocean of light with no shores
What’s your plan with me?
– I asked, as a child to a father -
Just lay on the waves, please,
Look into my eyes,
Turn yourself inwards,
And look for the fighter,
The waves will gently carry him away
As we become,
Lighter and lighter




Végül

a legmagasabbrendű művészet
mestere, az Eszmélet
te magad légy -
válaszd az életet,
belőle semmit el ne végy,
hozzá semmit se tégy



Az utolsó csepp

a végtelen csend énekké fakad,
az én hangom, de nem én énekelek,
önvalómhoz így térek vissza,
hogy semmit sem teszek,
sem hozzá, sem el belőle,
minden atom vágy-énekkel
csordultig tele



Idill, Maros

a folyó mellett ülni, járni
szent terében lenni
lelkében fel-le úszni-lebegni,
alámerülni, együtt áramolni -
a kegyelem tenyerén
egy örök pillanatra
megpihenni



Derű-kék

eredeti természetünk a lélek-jelen-lét
és az ebből fakadó áttetsző kék –
játszi bárányfelhők
szikrázó, éltető napsütés,
önmagán mindent áteresztő
kék, kék, végtelen kék




Káma

van egy pont, ahol a vágy
nem-vágy lesz
maga a beteljesülés ez



A választás

ha megszeretsz, megszeretlek -
de ha közel engedlek, menten
a vakfoltodba merevedek




Vásárhelyi kísértések

láttam a tébolyt
égszínkék gyermekszeme volt
darvak hangja felettem




Egy szerelem van

előítéletek jobbról-balról
egyetlen lélek sincs mellettem
már csüggednék, de máris látom,
ez mind ugyanaz a 
nagycsütörtök –
kihúzom magam és tovább megyek
mekkora áldás, hogy 
zavartalanul Istennel 
teljesen egyedül 
lehetek




Megszabadulás

öreg lélek
és végre a testem is utolérte –
énjeimet, maszkjaimat
egyenként kiterítem
szivárványszínekben
visszapárologni az égbe



Az éberség hagyománya

vonalakon belül és kívül
egyetlen ébredés van
itt és most



Időutazás 2.

és akkor itt volt a kép,
ahogy onnan megpillantom
magam felnőttként, itt,
egyedül, a fiammal, a parton –
így nyúltam át
abból a múltból ezen jelenbe –
és így most még egy kör lezárult:
kezdhetek élni:
kezdhetem előlről akkori látomásaimat:
itt és most megélni



Élvezet és szolgálat

van, hogy Istenből is sok néha,
a csömör irányába minden élvezet szabad -
végül úgyis csak a közép az, amiből
igazán szabad belső tér fakad



A versírás-csapda

versélmény-illúziót ad,
holott csak az vers,
ahol és amikor született –
csak ott szabad a verset élni,
nem később írni,
s hát aztán itt olvasni



Türelem, dharma-hegy

mindenkivel ott, ahol éppen van,
amilyen világban a szíve rab,
ha siettetem, visszaránt,
ha belenyúlok, visszaüt –
türelem-térbe hívd meg őket mind
magad köré, biztos csend-burokba
- még ha végtelen kalpákon is át
teljesen magadra maradsz
- Istennel, ki az egyetlen,
aki mindent és mindenkit
azért szeret így vagy úgy, hogy
végre mind felébredjen



Vásárhelyi szürke 2. 

megkísértettél elveszettségemben
- alkohol, tévé, értelmiségi álom -
és egyazon pillanatban
megkísértettelek tudatlanságodban
- ébredés, csend, lélekzet -  
ha nem lehet pozitívban
íme, megtörténik negatívban
- és fordítva



A nagy pokol

egyszemélyes valóság-show
egyszemélyes közönség
démontükrök
fordított üdvösség



Mester

tűzruháját rámadta
aki látja, megkapja
mindenki mindenkinek
apja-anyja




A férfi és a nő természete

az értelem természete az érzelem
és fordítva – de
én lélek vagyok




Vásárhelyi szürke

ugyanaz a magány és szorongás,
mint tíz, húsz, harmic éve –
túl színes vagy,
menj vissza a szürkébe –
látom a forrást, a másik végén az óceánt,
ugyanaz a lélek, ugyanaz a lélekzet,
de más a mosoly, és más a tekintet



Sirio

láttam magam a mester tekintetével
Isten játékos öröm-természete
önvalónk végtelen fényessége



Találkoznak  a végtelenben

a teremtés kezdete és a világ vége
párhuzamos sínek – bal lábammal
egyiken, a jobb a másikon – egyik
szemem sír, a másik nevet, egyik
szemem férfi, a másik nő,
az isteni megnyilvánulás örök táncát
így járom, így nézem



A láthatatlan kaszt

ha a múltba vissza tudok nyúlni,
a jövő is elérhető –
maradok láthatatlan s indulok,
legfőbb ideje, hogy élvezzem,
aki vagyok



Varázs

a fényt magamban kinyitom-kiengedem,
tessék, most te is kapsz belőle,
igen, te -
ez a kegyelem nem magától adódik,
amikor két lélekzet így összefonódik




?

a felkent bűn, és
a bűnben tobzódó szenstég –
biztos, hogy kell neked az
élethez ez a kétség



Zen Traveler

mindegy, hol élsz – és mégis,
minden helynek más a szíve,
mindegy, kit szeretsz – és mégis,
minden szemnek más a tükre



Pisces

csak úszok és úszok, sehol egy part
végtelen lélekóceán – látom már, hogy
mit akarsz tőlem, mi a dolgom –
ez az úszás nem sors, és nem végzet,
hanem lecke – nézd, arra visznek majd
a hullámok, ha győngéden hátradőlsz a vízen –
hagyd a könyvet, hagyd a verset,
nézz befelé a szívbe, ott vár a napkelte,
add át magad nekem teljesen



A lélek útja

a Nap kegyelme ez a nagy utazás,
végtelen egymásból nyíló ébredés-virág,
személyre szóló isteni kacsintás,
a féreglyuk irányába szűkülő spirál




Skorpió

pusztítva teremteni
élvezettel lemondani
lemondásban élvezni
végül úgyis nemcsak
mindenkiről, de
önmagamról is
le kell válni



Ébredés-szútra


egyetlen dolgom 
a világon 
az ébredés




The Way of the Bodhisattva

There's only one real weapon 
Against noise
True silence
Which is not a weapon at all
It's Mahakashyapa's smile
It's the flower
The hand that holds the flower
The smile noticing the smile
The meeting of those two minds
Into one
One by one





Az utolsó horgony

ezer irányba folyik szét a tudatom
nem talál semmit, amit ölelne -
csak bár az hallaná, akit
szólongatok, csak az létezne



Vásárhely

önmagam párhuzamos változataival
találkozom – kérdeztem régen, maradnom
kell-e vagy mennem – és nem kérdés, hogy
most mindenikükhöz gyöngédnek
kell-e lennem



Maros

személyes gangesz,
mocsokba merülve tisztulni,
mélyen alvó lelkek közt elvegyülni,
a világ közepe, ide térek vissza
minden alkalommal tovább indulni



A sárkány

több életen át kétkedel majd bennem
- engem kértél, engem hívtál –
hová rohansz, itt vagyok, megérkeztem




A másik szél 2.

a Himalája csúcsán
vagy Erdély bugyraiban
egy az ébredés, egy a lélekzet –
nem illik bele – ezért kaptad fel te is
a fejed




Nincs, pedig van

nincs élet bennem –
nem már vagy még,
hanem ennyi és ilyen



A világhoz

alig kapcsolódom
egyre kevésbé
- és, ha mindet elengedném?



Te én vagyok

teljesült a vágyam –
de nem úgy, hogy én kapom meg,
hanem én adom másnak



Semmiből valami

kint nem vár semmi,
- ami megszólít mégis, azért jön,
hogy bent legyen valami




Szerelem-koldus

van vers, mit csak
azért írok, hogy
elolvasd, elolvass




Szerelem-koldus 2.

mindenkibe belelát és
mindenkit örömmel megemel
- őt eddig még senki –
csak a nap, a hold,
a csillagok



Keleti fény

mekkora univerzummá tágulok,
mikor befelé nyitok – egyetlen
tiszta forrás, nyílt titok



Karma-jóga

épp, hogy szólnék, rá vagy bele,
és már hat is vissza,
rugalmas, folyékony tükör,
ébredés-nektárral tele



A lélekzet vége

hány lélekzet van még hátra,
hány van mögöttem,
mindig csak egy,
egyetlenegy



Kis halál, nagy halál

már csak a lélekzetről tudok szólni
hullik a világ darabokra körülöttem
és minden újabb szikra egy következő életem



Hip-hop

volt egy családom, és hipp-hopp, nincs
volt egy életem, és hipp-hopp, nincs,
imhol a lélekzet, és máris, hipp-hopp, nincs



Egy bor van

1.

egyik méregtől gyógyul
másik szertől betegedne
ugyanattól a bortól
egyik ölel
másik meg csak ölne

2.

méregtől gyógyulok
szertől betegszem
egy bor van – jobb kezem ölne
a ballal meg mindent
magamhoz kell ölelnem



Mind1

fiam fia leszek
apám apja voltam
ez itt és most
jelen jövőm s múltam



Lélekzet-szútra

egyszerűsítem, egyszerűsítem,
az állandó kivonás gyakorlata;
egyetlen dolgom van a világon,
a lélekzet







Lélekzet-mantra


minden lélekzetvétel egy szárnycsapás






Halak

egyszeri és szent egyszerűség
egyszerű és örök egyszeriség
zsályaillatban a mindenség





Idősíkok

látom magam a múltban,
ahogy néha felkapom a fejem,
onnan ideátra pillantanék -
akkor és ott nem értem,
de érzem a jelenlétet,
valaki néz, figyel, szeret,
- légy hű önmagadhoz,
nem vagy egyedül,
szeretlek



Idősíkok 2.

tükörben nézem a mesterem
hát ez leszek én
hát ez vagyok én
nemcsak ő lát engem
én is ébren vagyok
és nemcsak ő szeret -
minden nap és minden reggel
egy újabb gyönyör-kikelet




Erdélyország

fél életem ráment, hogy kitörjek belőle,
szívbalzsam a csíki táj,
hang-gyökerek, régvolt-sosemvolt ének,
ott sejtem az igazi hangom, énem -
mi az, ki bennem árva, s
hogy ez a tündérország
visszafogadjon,
folyton csak azt
vágyja




Ki vagy te?

egyetlen fontos kérdés van a világon,
végtelen válasz,
és ha ez az egy megvan,
a végtelen kérdés mind
egybe sűrűsödik




Változás nehéz élethelyzetben

a mesterem mellém áll
a mester bennem felébred
mester végül minden -
lenyúlok torkomon s a gátat megragadva
felhúzom, kifordítom magam
- mi változik?




Pont, forduló, kör

van egy pont,
ahonnan a kör másik fele indul,
lassú, örömteli haldoklás
míg a kör bezárul, és a lélek
önmagába simul




A lélek tükre

a férfi néz
a nő lát
kétoldalú tükör –
könnyebben olvasod ezt, ha
behunyt szemmel
belenézel



A derű forrása

hogy milyen boldogság tud fakadni
benned, önmagától,
azon múlik, hogy milyen boldogtalanságban
volt részed, önmagadtól




Házsongárd

Kolozsvár rejtett szíve
a sírok fölötti erdő -
maradjon a múlt ott,
ahol a helye



Szankalpa

egyetlen mély magot
szülök és nevelek magamban
most és most és
most



Meta-kaland

a piac felé menet
hátizsák, fülhallgató, más világ,
folyton összeáll
a legfontosabb kép,
majd azon kapom magam,
hogy szétesett –
tanulom elengedni;
vagyis a
legfontosabbat




Polaris aeterna

amint átlépek
fordulok
s átlépek




Vándor
nem lehetsz egyszerre
a napé is, a holdé is,
örök alkony, örök hajnal,
itt is, ott is,
itt sem, ott sem,
ki jön velem



Metanoia, 2016
(41. születésnapomra)


egész életemben
eddig kishitű
voltam



(egysoros)

a csend két gondolat között




Kolozsváron a szél

és míg egyszerűsítek,
várom, hogy múljanak a vágyak
- és múlnak





Gyógyulás

minél inkább szentség
annál inkább anyag, és
minél inkább profán,
annál tisztább, mert
minél inkább méreg,
annál inkább gyógyszer








Zen Traveler 2.

minden lélekben, ki rámnéz, téged érezlek,
minden lélekben, ki nem lát, elveszítelek,
hol a vége ennek az örök kereslek








Kincs

igazgyöngy a zsebedben
nem is tudsz róla
de most már igen





Adó-vevő

beszéd beszéd nélkül
nem én vagyok az első
aki szól hozzád






Idő

egyre nehezebb
minden, s ettől minden
egyre könnyebb






Szeretlek

aki minden világot lát
egyikben sem vetheti meg lábát
egyedül állok





Lélekzek

élek, mintha halnék
meghalok, és élek
végre







Oroszlán

a lélekzet útján az első lépés,
amikor örömmel talpra állsz,
és újra minden egyes szívért kiállsz





Az utolsó mosoly az első

hogy jelen légy, végül
fő akadály a törekvés arra,
hogy jelen légy





Család

a mantrát, ha mondom,
mind egyszerre mondjuk,
múlt, jelen és jövő összes buddhája




Minden mester

minden mantra
minden yantra
minden mandala



  
A csend harcosai

aki megbékélt, aki csend,
körötte minden rend,
és mindenki további békét teremt





Vir




teremtő élvezet,
szerelmes képzelet,
révész a Nap és a Hold között,
égj vele, élj vele,
lángjaival, hullámaival
tisztíts, építs,
ébredést, békét szíts






Polaris

a csendtől a zajig, és vissza




Polaris 2.

az egyről a kettőre célja
nem a három, hanem
a vissza, a kettőből az egybe,
legyen így a vagy-vagyból is-is
végül és végre




Érzék

mit te magadból nem érzel, azt én igen –
ezért kell mindig egyet visszalépnem,
hogy, mi nem a mienk, semmit magunkra
ne vegyünk, - így távolodom,
hogy közeledjünk


               
A szent szar és a történelmi fegyházak

látod-e vagy nem,
hogy Jézus ánuszán
kaki jött-e ki vagy sem,
és így is úgy is
marad minden a régiben,
képzeld alulnézetből -
Halleluja, Istennek országa, ámmmen!



Életek

mindent megkóstoltam, egy kicsit, eleget,
mindent megéltem, egy kicsit, eleget
így élek, egy kicsit, eleget



Androgün

a végső misztérium,
ahol a tökéletes tökéletlen lesz,
és fordítva





Re-medio

mert a nővel már találkoztam
tisztán látom a férfit
élőben a holtat
felnőttben a gyermeket
és fordítva






Vannak világok

vannak világok
hová még nem vihetlek át
mikor itt nem látsz, ott vagyok





Kali Yuga

gyorsul a gyorsulás
ráér még teljesen fehérnek lenni
táncold bátran azt, aki vagy
középről kifelé






A hold forrása

hová tűnik a hold fénye
mikor a nap kialszik
jobb kezem a balnak nagylelkű tükre





Zen-dióhéj

az alapokkal kezdjük
és ugyanazzal fejezzük be
sok-e ez neked vagy kevés




A szar a bot végén

szatori-bajnokság:
aki nyer,
az veszít







A szent (és a) kurva

könnyű a fénybe lépni de
próbálj meg az árnyékban
tiszta szívvel élni






Remény

lassan és észrevétlenül a tömegben
néha egy-egy lélek felpillant
néha én is kapcsolódnék
aztán mind megyünk tovább




Háború

nincs, hogy értékelj,
míg nem látod, hogy minden érték
értéktelen 






Testvér

közöttünk világnyi óceán,
szemöldökünk összeér,
egybemosolygunk,
más az ének, egy a vágy 






(egysoros)


úgy élek befelé, ahogy te kifelé



Béke

az erdő és a tenger és az ég
háborúról mesél, de a vége
mindig béke







Eszmélet




bűnterápia
javallott kizárólag
szenteknek 






Mindenkori nagycsütörtök

hogy lekoptak az ún. barátok
sör, foci, political newsfeed, egy kis szex
oszt szundi csaó






Halak 2.

én vagyok a halász és a hal
mekkora végtelen tér
a legöregebb lélek
a csónakot, a hálót nem érzem
de a tenger, a tenger






Teremtő képzelet

mélyen alvó lélek voltam
mélyen sérült ember vagyok
mivé leszek, ki legyek




Szolgálat és élvezet

mire felébredek,
ami megérint és amit megérintek,
azt mind elveszítem –
élvezetből szolgálok
és így lesz szolgálattá az élvezet,
benne elveszek,
benne felébredek







Kozmikus fricska

nem látod, mi mozgat,
én meg csak azt, és semmi mást,
így nézünk egymásra




Én vagyok a másik szél

nem volt más szele a hegynek,
de most már mindenfelől ébredezik,
és minél sötétebb van,
annál inkább világosodik




Egység

Előbb mindent vagy semmit.
Aztán a minden semmi. És fordítva.
A mindenit!
Áh, semmiség.







Hajlék

a fekhely este összeáll, reggel szétesik,
a kép este szétesik, reggel összeáll,
közben csupa szür és reál




Gyalog a városban

zarándoklat az itt és mostba,
csendösvény a zajban, nézd,
csendvirág nyílik nyomomban







Tiszta szívvel (az abúzusról)

apám keze jobbról, anyám keze balról
a nyakamon, így mondják,
ketten, együtt, kétszólamban,
aztán a testvérek is csatlakoznak:
mindenért én vagyok a hibás
- hogy az én szívemben sincsen hiba,
arról nem kell a tudomás







Tükör

a csendet az hallja,
ki a zajt már tudja,
és fordítva






Tükör 2.



elég volt, ölj meg,
hadd éljek végre,
belőled sosem elég






Egy

az anyagból nem maradt semmi
a szellem, a szeretet csak emlék
középen egyetlen teljes kör
mindig csak ez a
ki- és be-
lélekzet








Ki fűzi fel

vagyok, egy hiányzó láncszem –
ezért nem kapcsolódunk, és így
kapcsolódunk







Zazen

egy ritmusban lélekzünk
múlt, jelen s jövő
minden buddhája és bódhiszattvája
itt van velünk



Lélek jelen lét

magány - a lélek önmaga után vágyakozik,
egyedüllét - a lélek mindenben
önmaga jelen létével egy,
és nincs határ, kezdet,
nincs vég




belegondolom a csendbe, vagy
kimondom egyetlen léleknek, vagy
elmondom hát mindenkinek




Képkoan

Sengai Gibon emlékére

átbillen a kocka,
meg a piramis,
mind gömbbé
guruljuk magunkat,
te is, én is



Teljes kör

megvilágosodni jöttem,
mégis inkább világosodom,
ébredek -
hirtelen és folyamatosan,
cél és alapzat,
törekvés erőfeszítés nélkül,
vég és kezdet,
végtelen lélekzet




Minority of One


I might be or feel like a minority of one, 
An orphan with no brothers, 
A homeless with no friends, 
A warrior with no allies, 
My work is disappearing 
Unseen and unheard,
The love I dreamt of might only exist
In Rumi’s dreams,
And the love that springs in me
Is slowly fading away,
Silence is extinct, noise is thriving,
Visions I have are useless,
So once a week when I got to be
Completely hopeless,
I choose to make a bread
And savor the wholeness
Of my family name’ special thread



Bálnák a Marosban

egyedül láttam
nem én írom ezt
és nem te olvasod
és máris nem egyedül láttam



Teljes kör 2.

a legmagasabb rezgés maga
a végső mozgás maga a
mozdulatlanság




Perszonál Jézusok

gyöngéd
hálókról
álmodok






Vakfolt

itt a vers, itt a kép
azt tudod szeretni / nem-szeretni
engem nem




Szabad kedély

nőszívű férfiak és férfilelkű nők
szeretnek -táncolnak, egymásba révednek,
pokolbéli víg szivárványt szőnek-teremtenek




Dél



nem gondolkodom, mégis vagyok
vágyok, tehát vagyok
nem érzek semmit, nem én vagyok




Nap, hold, felhők



mikor a napnak adok, a hold kér,
ha a holdnak adnék, a nap haragszik,
felhők jönnek







Akadémika



ki a lélekzetet
g-vel érzi,
az megérdemli





Zen Traveler

utazni annyi, mint 
a senki földjén időzni
megérkezni: találkozni



                             
Világos van

sár a köröm alá
nem vagy rabja szavaknak képeknek
élni érdemes a verset írni minek





Forrás

csendben a zaj
zajban a csend
lélekzet
rend




Tudatos lélekzet

mekkora boldogság
micsoda gazdag forrás
mindig itt és most
mindig csak egyszer
egyetlenegyszer
a teljes univerzum
mozdul benned






(egysoros)


napszívű hold, holdszívű nap




Zen

meglátom árnyékomat,
visszahúz a világosságból -
meglátom a benső fényt,
visszahúz az árnyékból
középen ülni mozdulatlanul
élő igaz művészet




Világi szerzetes

élet-koantól élet-koanig
vágyom a végét
vágyom a mozdulatlant
az út kezdetét




A belső gyermek

belegabalyodtam ebbe a világba
elfelejtettem mi a dolgom
szél hátán, hold ölében
egy lélekzetvételnyire
megnyugszom




Ismerd meg önmagadat

azért vagy árva, hogy teljesen szabad légy
azért nincs senkid, hogy teljesen szabad légy
lélegezz, táncolj, énekelj



Hérakleitosz és Buddha

hagyd a vakot nem látni
amit láttatnál vele -
csak így láthatja majd
újra




Az együttérző jógi

látom magam
gyerekként, kamaszként, felnőttként
ahogy egyedül járok




A látó kamasz

találkozás fiatalkori önmagammal
„Nincs rossz ember, csak beteg.”
csak néz és mosolyog és szeret






(egysoros)


halálban az életet, és fordítva



Tanulom a kék eget

amikor nem kell, hogy
te is te is te is és te is
szeress



Nonverbál őszinteség

megrendít a szavak teremtő hatalma
de végül mégis mind csak
dekór



Dobbanj

tátus kezébe a dob
pap hangjába a szó
azért kell
mert inkább hiszel
szemednek-fülednek
mint a szívednek



Egyensúly

megérintem a vasat
visszaránt az aranyhoz
és fordítva




Musica Polaris 

mennyi látható test
mennyi láthatatlan lélek
és fordítva



Csapda

törékeny zaj
kőkemény csend
káosz-rend



Musica Neptūnus

beteg józanság
egészséges részegség
ölj meg, tavasz, ölj meg




Látod-e mostmár

a világ sosem volt másmilyen
a kevesek sosem voltak többen
az lát, aki nem alszik
- ébredj bátran, csatlakozz