Alapköre életemnek, amihez naponta többször is visszatérek: a figyelmemet gyöngéden és határozottan a lélegzetemre helyezem. Lélegzem, lazítok... Kilégzés, belégzés... Egyre mélyebbre és mélyebbre... Kilégzés, belégzés...
Amíg a lélegzet egyszercsak átvált lélekzetbe, és az már egy másik szintje a jelenlétnek. Ott már rácsatlakozom a teremtés áradatára, ráhangolódom a Nagy Áramlatra. A lélek tudatosítja önmagában és körülötte és mindenben Istent. Ahogy a belső és a külső egymásra hangolódik, kinyílik a szív is, ami egy végtelen örök forrás, és akkor már szívből lélekzem, ebből a belső gyógyító forrásból. Szívből engedek az akarnokságomból, szívből nyílok a világ és önmagam felé is. Együtt áramlok a végtelen teremtés áradatával. Ez a következő szint: szívből gyógyulok.
Szívből engedem ki a hangomat, és szívből mozdulok. Együtt haladok saját fejlődésemmel, saját utamon, itt és most ez a legtökéletesebb személyes evolúciós folyamat, amire képes vagyok. Ami vagyok. És ez a következő szint, ahol spontán megjelenik a meditáció. Végtelen gyönyör. Ez lesz alapja a következő szintnek, ahonnan már szívből adok és szívből teremtek.
Tudom, tapasztalom, hogy sokan járunk ezen az időtlen úton, még ha csak távolról is látjuk egymást egyelőre. Ez a dolgunk itt, a fejlődés, a szeretet és a boldogság - meg a kapcsolódás.
