A japán füstölőt egy zen-kollégától kaptuk ajándékba (ő azóta mesterré vált), sok évvel ezelőtt, egy kolozsvári egynapos elvonulás alkalmából. Ez az első kép, retus után:
Így néz ki a teljes sorozat, a háttér egy régi szekrény volt, a barnából "véletlenül" jött ki ez a vörös, a digitális utómunka során, Lightroomban:
Aztán elkezdett kikerülni ide-oda az offline világban, például egykori házi oltárunkra:
Majd kolozsvári Központunk meditációs termének egyik falára is:
Aztán a zen programokat is ezzel a fotóval kezdtem el reklámozni:
Az akkori csoportunknak volt egy honlapja is, annak is a fejléce:
Az íróasztalom fölött, egy adott ponton, térben és időben ki tudja már hol:
Majd ez lett egyik zen kapcsolódású meditációs mixem borítóképe is:
Aztán az amerikai buddhista Shambhala Sun első oldalain is publikálva lett (yes!), illusztrációként (a Shambhala Sun akkoriban kb. olyan volt a világ buddhistáinak mint egykor a Playboy a férfiaknak):
Majd a nagyváradi Posticum csarnokában került designos előnybe (wow!) Szaladják István szemének köszönhetően (felemelő élmény volt évekkel később ugyanitt lenni a Lélekzet-szútra - első és utolsó - könyvbemutatóján):
Második hangtálas lemezemnek ez lett a borítója (azóta a címet és a képet megváltoztattam, mert a tantra szó nagyon erős előítéleteket hoz fel a nemtudó emberekből, de még a meditátorokból is, holott pl. a csakrarendszerre épülő teljes jóga-filozófiát és -pszichológiát vagy a transzformáció elvét is az eredeti, jobbkezes ős-tantrának köszönhetjük):
A fotót több személynek is elajándékoztam közben, különböző nagyításokban - itt a testvérem falán láthatod (alatta egy másik, szintén saját, régebbi fotóm):
Aztán elkezdett lassan, versekben, képekben átszivárogni a Lélekzet-szútra:
A borítóterv (Szikszai Ildikó munkája):
És materializálódott a kötet, benne minden akkori tudásom és élettapasztalatom rövid versekbe sürítve:
Egyik polcomon, saját örömömre, miután megjelent:
És végül a csend:
Olvass tovább >>>
