Mokány-e vagy mutuj? (fotókkal)

Mokány-e vagy mutuj?

avagy szín nélkül ugyan mit ér az árnyalat

Egyre erősebben érzem, hogy valami, valaki bennem, belőlem egyre erősebben, határozottabban meg akar nyilvánulni, ki akar teljesedni, bomlani, nyílni, mesélni. Mint egy őszi, élettől ragyogó, színes, terménnyel teli kosár, ami kéri, hogy egyék meg. Egy-egy jól sikerült állítás után is ezt érzem, és különösen a 7 egymást követő állítás után, a nap végén. Mint amilyen csodálatos, fényes, mély napunk volt múlt szombaton Vásárhelyen, köszönöm a 13 lelkes résztvevőnek! Volt décsei szilva, nyárádmenti alma-körte, hegyi áfonya, házi zakuszka és sajt, áfonyalekvár, csupa-csupa élet. Volt vásárhelyi, nyárádmenti, nagyváradi, budapesti, kolozsvári résztvevő, csupa-csupa szerető lélek.

Hogy valami csak áradna és áradna belőlem, szabadon. És ez a valami-valaki, nem “én” vagyok. Semmi köze sem Zsolthoz, sem a Sütőhöz, sem ehhez a városhoz, országhoz, világhoz. Ez utóbbiak csak árnyalatokat adnak hozzá, de ezek az árnyalatok maga a szín nélkül semmit sem érnek.

És minél erősebben érzem ezt magamban, a külső akadályok annál nehezebbek, annál erőteljesebbek. Ebben az értelemben egyik legnagyobb személyes életkérdésem az utóbbi időben: hagyjam abba vagy folytassam? Az akadályok megpróbáltatások, hogy megerősödjek ott, ahol még gyenge vagyok, hogy tanúbizonyságot tegyek - vagy inkább azt jelzik, hogy rossz úton járok, eltévelyedtem? Mokány vagy-e, fiam, vagy mutuj? Az erőmre hagyatkozzak-e, az akadályokat tekintve, rendes mokányként, vagy inkább maradjak mutuj, s hagyjam, hogy a hullámok összecsapjanak a fejem felett, ne ellenkezzek, válasszam a sima túlélést, a kiteljesedés helyett?

“A megoldás olyan, mint az érett gyümölcs. Ősszel érik, és nem tavasszal. Ezért a léleknek is időt kell adni a megoldáshoz. Az állítás megmutat egy képet, és ennek először ki kell fejtenie növekedési erőit a lélekben. Épp ezért egyszerűen magunkba fogadjuk a képet, anélkül hogy beszélnénk róla, anélkül hogy elgondolkodnánk rajta - egyszerűen magunkba fogadjuk. Lenyeljük, mint egy orvosságot, és várjuk a hatását. (-) Ha semmi sem segít, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy a terapeuta rábízza a klienst a saját lelkére. Semmi sem jobb, mint a saját, jó lélek. Mindenkit a maga különleges módján vezet. Ha a kliens ügyel a lelkére és kapcsolatba lép vele, egy idő múlva megjelennek a megoldások.” Bert Hellinger

Mit tehetek, hagyom tovább érni. Amit tudok. Amikor tudom. És éppen ez az egyik legfontosabb, amit tanulunk, gyakorolunk ezeken a csoportos állítás-napokon: érni hagyni.

Meg azt, hogy milyen értékes, különösen a mai időkben, időnként egy tudatos kisközösség energiáiban megmerítkezni, lazítani, nagyokat sírni-kacagni - és ezáltal feltöltődni. Kapcsolódni. Maszkokat levetni. Tükörbe nézni. Emlékezni arra, hogy minden, ami fontos a képernyőkön túl van.

Vásárhelyen legközelebb november 21-én lesz magyar csoport, októberben pedig szeretettel várlak Szentgyörgyön (okt 17.) és Udvarhelyen (okt 24.), az echte székely puhítószékekben. Gyere meghittség-oázist, elengedést, oldást és kapcsolódást élni, tapasztalni. Hagyni a léleknek, hogy nyíljon, a belső fénynek, hogy ragyogjon. Megérkezni a megnyugvásba. Hívj vagy írj üzenetet!

Fotók: Tóth Orsi és Tóth Réka