A gyógyító semmittevés

A relax ellentéte a stressz, ami egy kicsit elvont fogalom de azért elég konkrétan érezzük jelzéseit a testünkben. A stressz végső soron a kontroll elvesztésétől való félelem vagy egész konkrétan a kontroll elveszítése: valami történik, amit elutasítunk és amit ki akarunk iktatni vagy nem tesz jót nekünk. Ebben az értelemben a halál (lesz) a végső relax: az utolsó pillanat, amikor teljes mértékben feladjuk a kontrollt az életünk felett. Mert a halál felett egyáltalán nincs, nem lehet befolyásunk. Így aztán bizonyos értelemben, az egész életünk igazából a halálra, a halál élményére való felkészülés - ami a legnagyobb misztérium az élet mellett. Hiszen miért létezikval ami ahelyett, hogy ne létezne? Miért van valami a nincs helyett? És fordítva.

 

Ezt az elvontnak tűnő kérdést én teljesen gyakorlatiasan teszem fel magamnak. Egzisztenciális alapkérdés, és attól függően, hogy mennyire merülök bele a kérdés folyamatába és/vagy milyen válaszokat találok, változik a hozzáállásom az itt és mosthoz, és így mindenhez, a mindennapokban. 

 

Miért van stressz, ahelyett, hogy ne lenne? 

 

Szoktam mondani, a vezetett Full Relax meditációk előtt, hogy itt kb. 45 percre egyetlen dolgod van: semmi dolgod nincs. Csak feküdni hanyatt Savászanában (hullapóz, sokak szerint a legnehezebb ászana a jógában) és feladni a kontrollt. Azaz részben feladni, részben ráruházni arra, aki vezet, gyöngéden terelget ezen a belső utazáson (ez vagyok én) és a hangokra: a hangtálak kellemes, lazító-gyógyító rezgéseire, hangjaira. És természetesen az ismeretlenre, arra ami nagyobb nálunk. Ezen meditációk sikeressége nagyrészt azon is múlik, hogy a gyeplőt mennyire tudod átadni nekem, mennyire tudsz megbízni bennem és a helyzetben. 

 

A meditáció alapja, előfeltétele, egyik előkészítő gyakorlata a semmittevés. Egy ilyen életben, mint ez itt a mienk, ahol a zsebemben hordom a hárítás tökéletes anyagi manifesztációját, bárhol, bármikor elfordulhatok, kiszállhatok, elmenekülhetek, elbújhatok minden szituáció elől, pusztán azzal, hogy előkapom s a képernyőre szegezem a tekintetemet. A tudatomat, a figyelmemet, jelen-létemet. El egészen odáig, hogy vannak helyzetek, hol te vagy a fekete bárány, pusztán azáltal, hogy nem a képernyőt bámulod, hanem felnézel, körbenézel, látsz, jelen vagy, telkintetedet nem kapod el egy másik tekintettől, amikor egymásra tévedünk, meglátod azt, ami körülötted van. Ami van. 

 

Ott tartunk, hogy az offline jelenlét ma a radikális lázadás. 

 

Eladjuk a lelkünket 10 lájkért. A gyerekünket, az időnket, a figyelmünket. Életünket. Azért más ez a kor mint az eddigiek, mert a kütyük visszahatnak, átalakulunk, megváltozik az agy a neurotranszmitterek szintjén, az addikciók mintájára (minél fiatalabb, annál inkább) - ez már cyborgság, cyborg-lét, csak éppen annak reális formája, kevésbé akciófilmes stílusban. A technológia megöli az intimitást: minél profibb a virtuális kapcsolódás annál inkább távolodunk egymástól. Egyre több és több ember nincs ott, ahol van.

A különbség a semmittevés és a meditáció között az, hogy az utóbbi esetében nem a semmi tesz téged ide-oda, hanem te magad tudatosan teszed a semmit. Gyakorolod. (Legalábbis az elején.) Az előbbi ködös, céltalan, értelmetlen - a meditáció tiszta, koncentrált és gazdag értelemben. 

 

Az egyszerű, szép élet egyik fontos kulcsszava az egyszerűsítés. Ha egyszerűsítjük a dolgainkat, a lélek folyamatai is egyszerűsödnek. Pl. ha kigyomlálod, leegyszerűsíted a social feed-edet és az értesítéseket már egy lépést tettél a tudatos (szer)használat felé és lehet, hogy kifelé a digitális addikcióból. Amiben szenvedünk jelenleg kb. néhány milliárdan. Az első lépés, hogy megtanulok semmit csinálni. Tenni a semmit, napi egy kis időre. Micsoda őrültség! - mondja az elme. Hiszen háború van! Pandémia van! Drágulás van! Karácsony van! Igen, annál is inkább, válaszolom.

 

Így válnak ma spirituális gyakorlattá a legyegyszerűbb dolgok. Pl. csak úgy ülni egy padon behunyt szemmel, napfény az arcon. Vagy cseresznyét szedni és magot köpködni. Sétálni. Semmit tenni. Amikor nincs wifi és/vagy elektromos áram de van helyette természet, erdő, mező, dombok és hegyek, hirtelen mintha álomból ébrednénk. Egy szinttel fentebbre ébredjük át magunkat. 

 

Szeretettel várlak offline semmittenni szombat este 7-től, éltető, tápláló közös csendben. Részletek az eseményben: https://www.facebook.com/events/200213659264239/