A bennem élő náci

Csak néz rám nagy kikerekedett, könnyes szemekkel.

Megváltozott az arca, a tartása. 

Már nem a segítséget kérő kamasz áll előttem, hanem a közel 50 éves felnőtt férfi.

Aki életében először megengedte magának, hogy szeretettel nézzen a nagyapjára, egyik felmenőjére.

Aki náci volt, a második világháború Németországában.

A családi tabu megtörik, nézzük a tükörcserepeket. 

Minden darab a szeretetet tükrözi vissza, őrá.

Blokkoldás történt. A szemünk láttára, a szív mélyén.

Ott áll családja rá-áramló szeretet-folyamának fokuszpontjában, egy pár percre.

Az egyik gyógyító fordulópont, az egyéni LIP-állítás egy adott pontján.

Az egykor kirekesztett családtag visszakerül a helyére, unokája, leszármazottja szívében.

És ezáltal a férfierő is megjelenik, megerősödik. 

Megváltozott az arca, a tartása. 

A tekintete, a jelenléte.

Életem első angol nyelven zajló egyéni állítása. 

Hálás vagyok a nyelvérzékemnek.

Szívébe fogadni a náci nagyapát nem azt jelenti, hogy ő maga is náci lesz. Hanem az, hogy rálátok és ránézek ítélkezés nélkül az ősöm nehéz sorsára. A vérem történetére. Felmenőim életére, úgy ahogy volt. És van.

A te életedben, családodban ki a kirekesztett?

Szeretettel várlak egyéni állításra, online és offline egyaránt! 🙏 ✨ ❤️  

“A szeretet annyi, mint a valóság elfogadása olyannak, amilyen.” Wilfried Nelles