Transzgenerációs mosoly és szeretet

Egy adott pillanatban, egy belső folyamat végén, a LIP-állítás alapképzés vége felé, nagy szeretettel mosolyogtam Edóra gondolatban, miután bevillant egy emlék a tanfolyamról, ahogy visszamosolygott rám. És akkor megláttam, hogy úgy mosolygok, ahogy anyám szokott, amikor valakire szeretettel nézett. Az ő mosolya volt ott az arcomon. Majd azt is, hogy az apám mosolya is ott van ebben a mai mosolyomban, ami persze egy másféle mosoly. Anyám, apám szeretete ott volt egyetlen mosolyban, pillanatban. Az élmény nagy szeretettel töltött el, éreztem egyfajta erőt ebben a többgenerációs, dimenziókon átívelő mosolyban, szeretet-áramlásban. Az élet-félelem ugyan nem tűnt el belőlem, de az élet-bátorság erősödött általa. “S így.” 

“Egy gyerek maga a szülei.” Hellinger 

Szeretettel várlak egyéni állításra, online és offline egyaránt! 🙏 ✨