A végtelen lélekvirág

 

Az elmúlt években sokféle módon értem tetten magamon az állítások hatását, de mind közül a kedvencem az, hogy a lehető legkínosabb helyzetekben is tudok teli torokkal kacagni úgy, hogy közben leszarok mindenkit magam körül. Az emberek többsége a kihangosított telefonnal szar le mindenkit - én a hangos kacagásommal. 

Továbbá, ha valami nagyon bosszant a külső vagy belső világomban, s meg van érve, egyre gyakrabban hagyom lenni, és inkább elindulok “megkeresni az oldó mondatot”. Ezt Edó és Wilfried gyógyító világából kiáramló lélek-hullámoknak köszönhetem. Megvárom, amíg felbukkan a saját oldó mondatom. Hogy jobb legyen nekem - a többit meg meghagyom annak, akié.

Minden oldó mondatot, amit kimondunk a klienssel, magamnak is mondom. Valamelyik jelen vagy múltbeli vagy jövőbeni énrészemnek. Valamelyik felmenőmnek, ősömnek, aki bennem, a sejtjeimben él. Az oldás, megbékélés hulláma teret hoz létre bennünk, és ezt a többiek is megérzik, és ezáltal őket is eléri, még azt aki belőled született vagy születik majd - ebben az értelemben oldódik valami az egész családban, rendszerben, rajtad keresztül.

Néha kérdik: lehet-e állítani saját magunknak? Állítani nem feltétlenül, hiszen az önbecsapásban mindannyian nagyon profik vagyunk, de pl. arra ráhangolódni, rálátni ami megjelenik, igen. És megkeresni, megvárni a saját oldó mondatunkat, az itt es mostban, adott helyzetben, amikor valami már annyira zavar, hogy megérik bennünk a változás. Más szavakkal: a jó állításvezető fő ismérve: tud őszinte lenni önmagával.

Vannak emberek, akik nem tudják mi az esés. Terapeuták is. Vagy azért, mert mindig kifogta őket valaki, vagy azért mert még el sem kezdődött a krízis, máris léptek, mentek, rohantak tovább. Esés nélkül azonban nem tudom mennyire lehet valaki képes az igazán átfogó gyógyító kapcsolódásra. Minden facilitátor csak addig tud téged elvinni, elkísérni, ameddig ő is eljutott. Ha a sarki kocsmáig jutott el, akkor téged is csak odáig tud elvinni. Ha csak a materializmus határáig, akkor addig. Ha a kolozsvári komcsi időkből az egyetemi képzésben ittragadt relikviákig, vagyis a kognitív viselkedésterápiáig, akkor meg addig, és annak határáig. Ahogy a látványosan megtért mérnökök is általában csak a külsőt cserelik le és a babonákat viszik tovább. Tudományos hiedelmek helyett spiri hiedelmek. És/vagy fordítva. Nem a lélekhez van érzéke, hanem bevágja a technikát, azt húzza rá mindenre. Így lesz pl. egy (oldschool) főszent katolikusból egy (cool) babonás buddhista - nem szar me’ kaka, ahogy mondják errefelé. Tisztelet a kivételnek.

A fő gyakorlat az állításokban: a belső csend. A tudat, a lélek békessége, zavartalansága. Felhőtlensége, derűje. (A tudat és a lélek szó utalás, nem meghatározás, esmént.) A belső tér. Mert csak oda tud tisztán megérkezni az oldó mondat. Ha a zajba érkezik, akkor zavart lesz. Éppen, ahogy a kinti életben is. Rengeteg személyes és társadalmi “üzenet” van az utcán: de olyan nagy a zaj, hogy nincs hová megérkezzen. Mint a klasszikus zen példázat a túlcsorduló pohárral.

Az oldó mondat által egy fikarcnyit tágul a külső tér és az idő, más szavakkal: óriási belső tektonikus lemezek mozdulnak el. Minden megváltozik és semmi sem változik meg. Minden marad ugyanaz, mint előtte, és mégsem.

Van aki attól világosodik meg, hogy leszokik a cigiről - és van aki attól, hogy rágyújt. Van akinek a meditáció az alkoholizmusa és van, aki jobban tenné, ha a sok szentség helyett, legyen az keresztény vagy buddhista, istenesen be/baszna - mármint ha fejlődni, gyógyulni szeretne. Az állítások közelebb állnak Hesse üveggyöngyjátékához mint a régi, fősodor pszichoterápiához - melyek pont a lelket hagyják figyelmen kívül, irónikus módon.

Van Hellinger-tanítvány, aki egy hétvégi workshopon 100 párhuzamos állítást hagy kinyílni a mezőbol, valóságos lélek-orgia - és ott a másik véglet, amikor a Nelles-tanítvány egyetlen emberrel dolgozik az állításban: a kliens egyedül áll, van, hogy fel sem állnak a székről, és az oldás megtörténik, itt csak az állításvezető és a kliens közötti kapcsolódás létezik. “Mindenki mást ért családállítás alatt.” Wilfried Nelles

Végtelen nyíló ezerszínű lélekvirág.

Van egy bizonyos közös csend- és lelki intimitásfok (értsd: külső-belső szabad tér) ami alatt már nemcsak, hogy nehezen tudok, de gyakran (sajnos) már nem is érzem érdemesnek, hogy kapcsolódjak - ezért is örülök minden egyes kliensnek, a mélységért, a komolyságért, amivel megtisztelnek. Ez sem véletlen. Mindenki valamiért jön erre a világra. Én ezért. Hogy emlékeztesselek valamire, amit elfelejtettél. Folyton, újra és újra. A lehető legintimebb érzelmi-lelki kapcsolódásban. Jelen esetben az állításokban.

Minden flow, panta rhei, non stop. Ennek egy kiragadott kis része az állítás, annak szerves része. A kapcsolódásunk - kliens és facilitátor között - a kiindulópont és a fő tengely, amelyhez folyton visszatérünk, a csoport pedig átmenetileg támogató lelki családdá válik. Mindig kinyílik valami új - ez maga az élet. Az életvirág. Önmagából új önmagává folyton kibomló, állandóan és végtelenül áramló életvirág. Végtelen nyíló ezerszínű lélekvirág.

Egyéni és csoportos állítás, online és személyesen. 🙏 ✨ ❤️
(családállítás, párkapcsolati állítás, fenomenológiai és rendszerállítás, LIP életintegrációs folyamatok)

Szeretettel várom üzenetedet!

☎️ Tel/Whatsapp: +40751455145 
📧 Email: zsoltsuto kukac gmail pont com