Kegyelem az Amazonról

 

A gyógyulás, a változás végül nem rajtunk múlik. Ahogy a virág nyílása sem. Öntözhetjük, cserélhetjük a földet alatta, tehetjük napfényesebb helyre, tápot is hasznalhatunk - de a virágzás végül nem csak ezeken múlik. Az élet virága túl van a hatalmunkon. Ahogy egy kliens mondta nemrég egy online állításban: “Nagy kegyelem ez a mondat.” A nyílás, gyógyulás végül Isten kegyelme. A legtöbb amit én tehetek, hogy teljesen megnyílok afelé amit az élet elém tesz, bármi is legyen az. Teljesen átadom magam a saját életemnek, bármennyire is nem olyan, ahogy szeretném. "Csak azáltal fejlődünk, amit megélünk." (Wilfried Nelles)

Igyekszek senkit sem ​megmenteni. Sem barátot, sem rokont, sem klienst. Csak felnőttekkel dolgozom. A felnőttek tudják mit akarnak. Ránéznek az online jelenlétemre valahol, elolvassák az írásaimat, megnézik a fotóimat, videóimat, és megérzik, hogy igen vagy nem. Elvégzik az előmunka rájuk eső részét. Mármint aki nem ajánlás folytán kerül hozzám. Elolvassák a kliensek visszajelzéseit. Esetleg feltesznek cseten néhány kérdést, többnyire technikait, célratörően és röviden. Akik a megmentőt keresik viszont mindenféle bonyodalmas előzetes beszélgetést, sőt hosszas előtalálkozást akarnak, ahol vizsgáztatnak engem, ahol személyreszóló előadást kellene nekem tartani azért, hogy meggyőzzem őket arról, hogy engem válasszanak a nagy spirihealing piacon. Hogy mondjam fel élő szóban azt, ami a leírásban van. Szavaljam nekik el. Általában aztán ők kérik a nagy pénzkedvezményt is, ráadásul, bónuszként.

Ezek a kapcsolódások soha nem végződnek jól, időpocsékolás mindenkinek. Ezek a kliensek a nem-kliensek. Akárcsak a régi barátok, akik elmaradnak és távoli ismerősökké húzódnak vissza. Távol attól az életvirágtól, amit én öntözök, belső lélek-kertemben, és aminek szépségétől ámulok, nap mint nap.

Vannak barátok, hát inkább mintha valamiféle előző kamszkori életből, akik a lélek, a tudat minden expanziós kísérletére erőteljes ellenállással válaszolnak - nagyjából 30 éve. Az életvirág minden nyílás-kísérletére, impulzusára defenzív szokásmechanizmusokkal reagálnak, és persze, tudattalanul. Főleg itt, ezen a tájon. Vásárhely a kettes szinten zárt, itt az a hős, aki át-átmerészkedik a hármasra, a négyes pedig valamiféle megmosolyognivaló csacska káprázat - Kolozsváron egész más, ott már a négyes üti fel a fejét, a hármasból is kezd elegük lenni.

Mely különbség a városok között a legegyszerűbb dolgokban is megmutatkozik. Hol látszik egy hely (civil kurázsi) fejlettsége? Pl. ott, hogy a zebrán rohannak vagy saját tempójukban mennek át a gyalogosok. "Mindegy, hová nézünk, ha látunk. Az igazság mindenütt ott van." (Ruediger Dahlke)

Van, hogy nemet kell mondani egy kliensre, egy barátra. Persze a nem sokszor nem egy nem valamivel szemben, hanem egyszerűen egy igen önmagunkra. Nem egy ellenkezés, tagadás valamivel szemben, hanem egy egyszerű kijelentés. Egy igen. Ez a binaritás legelbűvölőbb paradoxona.

Érzékenységemtől és családi meg személyes történetemtől is függetlenül végtelen számú és sokféle erősségű sorsösszefonódás él bennem. Ahogy benned is, és mindenkiben. Ezek mindegyike egy-egy lehetőség a kapcsolódásra, az időutazásra, a rítusra, a gyógyulásra. Az emberi lét ezerszínű csodálatosságára, extázisára. Más szóval és pontosabban: a szeretetre.

A hármas szinten az önismereti munka azt jelenti, hogy az egó kezd felnőni a lélekhez. Megengedi magának az expanziót. Expanzió azt is jelenti, hogy a jövő mindig itt van. Minden egyes pillanatban. Ahogy a jelen is. Ez az idő paradoxona. A múlt azonban mindig csak volt, csak múlt - annak elismerése az önismereti munka a kettes szinten.

Kinek a felelőssége a terápia sikeressége? Én, mint terapeuta el kell jól végezzem a munkámat, és a kliens sem sporolhatja ki passzívan a munka rá eső részét, de végül, a terápia eredménye egyiken sem múlik, csak közvetve. A lélek nem egy svájci karóra, amit meg lehet reparálni. Jön a kliens, ez és ez a bajom, lécci operálj meg, javitsd meg, cseréld ki, és hadd siessek tovább dolgomra, pá. A lélek gyógyítása, gyógyulása nem így működik. A kegyelem nem rendelhető meg az Amazonról. A gyógyulás nem egyenlő az akadályok és nehézségek eltávolításával.

Egy fotós csak azt tudja lefotózni, amit lát benned. Hiába van valami ott benned, ha ő azt nem látja, legfeljebb véletlenül kapja el. Ez a fő különbség a jó és a közepes fotós között. Ugyanígy, az állítás, a terápia határai ott vannak, ahol a terapeuta határai. Csak addig tud téged elkísérni, amíg ő is eljutott. Jól válaszd meg, kire bízod magad. De nem a te dolgod őt vizsgáztatni.

A sors tapasztalati elfogadása erő felszabadulásával jár. Ha nem szegülök szembe a valósággal, megkapom annak erejét. A sorsom nem az én felelősségem - a sorsom elfogadása viszont igen. Az elfogadás, mint minden akció alapja. A kozmosz nem az én felelősségem, nem terhelem magam ezzel, ilyenekkel. Igen a sorsomra, igen arra, ami van. És arra is, ami nincs, ez is, az is rendben van.

Ülni egy padon, semmit sem csinálni. Ragyog, áramlik az élet, a soha meg nem álló végtelen teremtés. Az tanít, ami van.

Ülni egy padon, semmit sem csinálni. És bízni benne, hogy senki nem ül melléd kihangosított telefonnal.

Minden dolog, ami zavar, valaki szenvedésének a kifejeződése.

Nincs kiút. Beút van. És relax, esetleg. Megtanulsz lazítani, miközben az van, ami van.

Szeretettel várlak online egyéni állításra, személyesen Vásárhelyen és Kolozsváron, majd június 20-án csoportosra is: Csoportos ÁLLÍTÁS workshop MAROSVÁSÁRHELY

Illetve ha bírod a román nyelvet május 23-án Vásárhelyen, június 6-án Kolozsváron lesz workshop.