A csend, a katarzis és az oldó mondatok

Az állítás során mindig van legalább egy olyan oldó mondat, ami mindkettőnket váratlanul ér. Ezekre a mondatokra emlékeznek majd a kliensek leginkább. Kliensként ezeket kell a szíved mellett hordanod, az állítás után, egy ideig. Előfordul, hogy ezek a mondatok bennem is visszhangoznak, napokkal, hetekkel, néha még hónapokkal később is eszembe jutnak, bevillannak. Általában ezekért a mondatokért szeretjük az állításokat, ezek a gyógyító, oldó fókuszpontjai a terápiának. A múlt áramvonalai egy pontban fókuszálódnak, itt és most, majd új irányt vesznek (a jövő). És ahhoz, hogy ezek a mondatok megjelenhessenek, mindketten le kell lassuljunk, meg kell állnunk. Hogy az élet titkait és sugallatait meghalljuk, előbb el kell csendesedni. A csendbe jó mélyen bele kell kortyolni. 

Az oldó mondat néha katartikus, rögtön old (felsírás-felkacagás), máskor meg halk, gyöngéd, és van, hogy hónapokkal később érik be. Így jártam például én is legutóbb, egy 3 hónappal ezelőtti saját állításommal.  

A lélek lassú, az egó siet. A lassan mozgó vagy megpihenő, megálló lélek szabadon mutatja az irányt - az egó azonban gyorsan meg akarja oldani és ragadni. “Le akarja zárni”, “el akarja engedni”.  

Az oldó mondatok magok, amelyeket elültetünk az állítás során. A kliensen múlik, hogy utána öntözi-e, gondozza-e ezeket a magokat, merre neveli, hogyan szereti őket. Türelemre, időre és gyöngédségre van szükség ehhez. Érésre. Hagyni a dolgokat maguktól is alakulni egy kicsit.  

A lélek lassú, az egó siet. Azaz sietne, ha hagynám. A nyitó beszélgetés alatt gyakran csak egyetlen dolgom van: megállítani a klienst. Lassítani, míg meg nem áll és pl. be nem áll az elme rövidzárlata. Ami csendet idéz elő. Ahonnan aztán megmutatkozhat mindaz, amiért tulajdonképpen jött. Mind az állításokban mind az asztrológiában valami nálunk sokkal nagyobbal lépünk kapcsolatba.  

A csend csodaszer. A közös csend még inkább. Minden a csendből fakad. És oda tér vissza. Az oldó mondatok is.  

A csend az alapja mindennek. Minden hang a csendből fakad és oda tér vissza, ahogy minden mozgás a mozdulatlanságból kezdődik és oda tér vissza. Ahogy minden lét a nemlétből születik, majd oda tér vissza. Ahogy az élet is a halálból születik, majd oda tér vissza. (Hellinger) 

Egyre gyakrabban fogalmazom úgy, hogy a csend a munkám. Mindennek alapja és célja. A belső csend, ami kiteljesedik egy jól sikerült állítás vagy terápiás folyamat közben. Vagy a csend-csoda, amit pl. a meditációk alatt és után is megélünk, és ezt csak az tudja, aki megélte.  

A csend (és a zaj) egy súlyos téma, mind egyéni mind kollektív szinten, a látszat ellenére, a legnagyobb tabu. A teljes emberiség és történelem (fő) vakfoltja, nagyon nehéz róla bárkivel is beszélni. Minden egyébről lehet és kell - a csend a (rendszerből) kitaszított, kiközösített mostohagyerek. A kitaszított alapja mindeneknek. A csend, és ami belőle születik, ha hagyod, ha lelassulsz, ha megállsz: a figyelem, a figyelmesség, a jelenlét. Ami nélkül a fentebb említett magok nem tudnak kihajtani. 

 

“A szeretet annyi, mint a valóság elfogadása olyannak, amilyen.” Wilfried Nelles  

 

Ha megkóstolnád a csendet vagy innál belőle, szeretettel várlak egyéni állításra, online és offline egyaránt! 🙏 ✨