📌 3 tipp arra, hogy miért érdemes állításra jönni még a mai, zavaros időkben is
+ 2 gyógyító gyakorlat, amit máris elkezdhetsz
Az elmúlt békeidőkben klassz volt, hogy relatív nyugodtan végezhettük az önismereti, terápiás munkát önmagunkon - pedig sokunknak akkoriban sem volt könnyű. Ahogy napról napra csúszunk ebbe a fura sötét viharfelhőbe, és a világ egyre instabilabbnak tűnik, a legtöbb ember csak a külső vihar túlélésére koncentrál. Igazából a világ eddig sem volt stabil, csak a felszínen nyugodtabb volt - ebben az értelemben örüljünk az ébresztőnek. Ha mélyebben belemerülsz, a történelem megmutatja, hogy a külső válságok mindannyiunkat, társadalmi szinten is rákényszerítenek arra, hogy bizonyos kérdéseket feltegyünk magunknak. Azok is, akik egyébként elsuhannának ezek mellett - vagy legalábbis eddig így tettek. Úgyhogy ha unod már a konzerveket, a budipapírt és az aranyat halmozni a pincédben, figyelj most kicsit befelé is, és a belső lélek-bunkeredre is szánj egy kis időt.
Ki vagyok én ebben a nagy egészben?
Ki vagyok én ebben az őrületben?
Ki voltam én eddig és ki lennék egy háborúban?
Milyen személyes és/vagy társadalmi mintákat ismételek?
A véleményeim valóban az enyémek?
Ki vagyok a véleményeim nélkül?
Milyen erő él a családi vonalamban?
Felmenőim közül ki járta meg a háborút?
Hogyan tudom megőrizni a lélekerőmet nehéz helyzetekben?
Hol van a személyes erőm természetes forrása?
Ilyen és hasonló kérdések kapcsán érezzük sokan, hogy még a nehéz történelmi időszakokban is határozottan az állítás adta közösségi együttlét gyógyító hatásai mellett döntünk. Nem azért, mert el akarunk menekülni a valóság elől, hanem ellenkezőleg: mert tisztábban és nagyobb lélekerővel szeretnénk találkozni, szembenézni vele.
📌 1. Mert a kollektív félelem nemcsak a családi mintákat aktiválja, hanem a családi erőforrásokat is
Háború, válság vagy társadalmi felfordulás idején a családokban élő régi túlélési minták gyakran újraaktiválódnak. Az előző generációk feldolgozatlan traumái csendben befolyásolhatják, hogyan reagálunk ma a stresszre - talán te magad is tapasztaltad vagy láttad a török sorozatban, ahogy a családállítás segít feltárni ezeket a rejtett dinamikákat. Amikor valami láthatóvá válik, végre elkezdhet gyógyulni, és az integráció által a rejtett erőforrások is aktiválódnak.
Őseink azonban nem csak traumáikat adták tovább nekünk. Bátorságot, túlélési intelligenciát, kreativitást és szeretetet is örökül hagytak nekünk - így a reziliencia IS a leszármazási vonalban él. Gondolj bele, felmenőid, őseid milyen nehéz sorsot éltek, akár már 2-3 generációval is előtted, őelőttük pedig 10-20 generációval, hát gondolj bele, milyen volt vagy lehetett az életük pár száz évvel ezelőtt. Az állítás lehetővé teszi, hogy újra kapcsolódjunk ezekhez a mélyebb erőforrásokhoz.
📌 2. Mert az egyéni gyógyulás az egész rendszerre kihat
Amikor egy ember megváltoztatja a kapcsolatát a családi múltjával, annak hatása gyakran továbbgyűrűzik. Kevesebb a hibáztatás, több a megértés, nagyobb a belső stabilitás. Instabil, fortyogó időkben ez a fajta belső egyensúly a csendes vezetőddé válik. Ha te magad megnyugszol az továbbgyűrűzik mások felé, és így békés harcossá válhatsz. Ha te magd gyógyulsz, azzal a teljes világ is gyógyul.
📌 3. Mert a „tökéletes időre” várni azt jelenti: örökké várni és elszalasztani a lehetőségeket
A történelem ritkán állítja le magát azért, hogy dolgozhassunk önmagunkon. Bizonytalanság mindig volt és mindig lesz a világban. Az igazi kérdés inkább az, hogy tudattalan mintáinkon keresztül reagálva akarunk szembenézni a viharos időkkel - vagy inkább nagyobb tudatossággal?
Az egész napos csoportos állítás azt teszi lehetővé, amit a rövid workshopok ritkán: van időnk magunkra, egymásra és a kis, alkalmi közösségre. Időnk van a bizalom kialakulására. Időnk van arra, hogy a csoportlélek mélyen megnyíljon és hogy a felismerések sietség nélkül bontakozzanak ki. Ha egész eddigi életedet a rohanás jellemezte, akkor megköszönheted a zűrzavaros, instabil korszellemnek, hogy próbál felébreszteni, léelassítani, megállítani. Kapcsolódni. Résztvevőként gyakran örömmel fedezzük fel, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel. És ez a felismerés már önmagában mélyen gyógyító lehet.
Szeretettel várlak csoportos állításra április 18-án Marosvásárhelyen és 25-én Sepsiszentgyörgyön. Részletek a honlapon és az események leírásában vagy a +40751455145 számon (tel/Whatsapp)
Addig is, íme két egyszerű gyakorlat, amivel már most elkezdhetsz ráhangolódni a workshopra, itt és most, bármilyen helyzetben vagy:
📌 Főhajtás
Szánj rá egy percet, és ha teheted, hunyd be a szemed. Csendben mondd ki magadban vagy hangosan: “Drága szüleim, felmenőim, őseim, köszönöm az életet, amely rajtatok keresztül érkezett hozzám.” Belső szemeiddel képzeld el, ahogy előtted állnak mind, és rád néznek szeretettel. Majd tedd hozzá: “Nem kell mindent egyedül megoldanom. Meghajolok előttetek.” Ismételd meg néhányszor, és hagyd a képet hatni rád, ne ellenkezz.
📌 Hátszél
Állj mezítláb. Érezd, ahogy a talpad érinti a talajt vagy a padlót. Behunyt szemmel képzeld el, hogy generációk állnak mögötted: szüleid, nagyszüleid, felmenőid, őseid, sok-sok generáció. Engedd meg magadnak, hogy érezd a jelenlétüket a hátad mögött. Érezd, ahogy anyád a bal válladra teszi a kezét, apád pedig a jobb válladra. Fogadd be. Engedd meg magadnak ezt az erőt. Mondd ki: “Nem állok egyedül. Velem vagytok. Bennem éltek mindannyian.”
Viharos időkben az emberek gyakran sok energiát fektetnek a külső bizonytalanságra, krízisre való felkészülésbe - ahogy a békedőkben is, egyébként (gondolj csak vissza). Például élelmiszert raktároznak fel, bunkereket építenek és túlélő praktikákat tanulnak.
Viszonylag kevesen fektetnek viszont energiát a tisztánlátásba, a lélekerőbe - pedig a belső világunk minősége határozza meg azt, ahogyan reagálunk a nehéz külső valóságra. Más szavakkal: a belső, szellemi-lelki bunkerre is érdemes időt és energiát szánni.
Az állítások nem a múlt ”megjavításáról” szólnak, hanem arról, hogy bátran, őszintén és örömmel beállj a saját helyedre múlt és jelen között, az itt és mostban, hogy több erővel és méltósággal haladj afelé, ami a jövőből feléd tart. Bármi is legyen az. Ez mindenkire érvényes.
📌 A képen pusztakamarási Sütő nagyszüleim vannak, közöttük áll apám, jobbra tőlük pedig egyik nagybátyám. Gyerekkoromban ez a nagyapám sokat mesélt a háborús élményeiről, ha jól emlékszem mind a két világháborút megjárta. Már alig látott, és alig hallott, de ültem a térdein, és mesélt, mesélt rendületlenül. Pl. arról, ahogy hazafelé vonatoztak valami távoli (olasz?) frontról, olyan hideg volt, hogy tüzet raktak a vagonban - s ettől az egész vonat leégett. Amikor ezeket mesélte, én már tudtam írni, gyanítom kb. 8-10 éves lehettem, mert egy kis noteszbe szorgalmasan jegyzeteltem - sajnos az a notesz már nincs meg, de belső szemeimmel ma is látom, érzem az egészet, és melegséggel tölti meg szívemet, erővel öklömet.
Szeretettel várlak csoportos állításra április 18-án Marosvásárhelyen és 25-én Sepsiszentgyörgyön. Részletek a honlapon itt és az események leírásában
Telefonhívás: +40751455145
Messenger: m.me/zsolt.ro
Email: zsoltsuto kukac gmail pont com 
Profil: Facebook.com/zsolt.ro